Feladat : Számold meg a baszd meg-eket

Két labdarúgó játékvezető találkozik egy éjszakai bárban. Záróra után megbeszélik, hogy felmennek egyikükhöz egy italt meginni. Csöngetnek, de az asszony ordibálva kidobja őket. Mire a másik felajánlja, igyák meg az italt náluk. Csöngetnek, a feleség ajtót nyit, lesegíti a kabátjukat s bevezeti őket a szobába: - Mit hozhatok drágám? Sört, bort esetleg egy pálinkát? Éhesek nem vagytok? Gyújtsatok rá nyugodtan, majd kiszellőztetek. Mikor kimegy az asszony a konyhába, a vendég megkérdezi a házigazdát: - Hogyan érted el, hogy a nejed hajnali 3 órakor ilyen kedvesen fogad minket? - Hát az úgy volt, hogy vett egy kutyát és betanította, hogy harapjon meg, ha részeg vagyok. Na, jövök éjszaka haza egy kissé dülöngélve, a kutya belém harap. Adtam neki egy sárga lapot. Másnap megint este későn érek haza, a piaszagra újra belém mar a kutya. Felmutattam neki a második sárgát. Amikor a jelenet harmadszor is megismétlődött, előkerült a piros lap, majd levittem a pincébe a kutyát és agyonlőttem. - Jó, jó, de hogy jön ez a történet most ide ? - Hát csak úgy, hogy az asszonynak már van két sárga lapja.

Kiszáll a NAV a tanyára, hogy ellenőrizzék az illegális szeszfőzést. Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek. Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát. - Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek úgy, hogy nem maga fogja megmondani nekem, hogy mit csináljak. - Rendben van, maga tudja. A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve rohan visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika. Láthatóan az életéért fut, és a bika minden egyes méteren teret nyer. Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli torokból kiáltja neki: - Az igazolványt, mutassa neki az igazolványt !

Három idős ember az öregedés nyavalyáiról beszélget: - Gyakran előfordul velem, hogy állok például a hűtőszekrény előtt, egy adag majonézzel a kezemben, és egyszerűen nem emlékszem, vajon most vettem-e ki onnan, vagy most akarom visszatenni - így az első. A másik idős ember erre ezt mondja: - Igen, velem is előfordult már, hogy álltam a lépcső közepén, és képtelen voltam rájönni, vajon felfelé, vagy lefelé indultam el. A harmadik gyorsan mondja: - Szerencsére nekem nincsenek ilyen problémáim. Ezt le is kopogom... Nahát! Ti is hallottátok? Biztos a postás az, megyek és megnézem mit akar.